visszatud vinni? vissza,vissza, a gyerekkorba. felhőtlen móka, kacagás, feltétlen játék. élet, minek nincs súlya. akkoriban. erkélyen játszani a legóval, mosógéppel, csipesszel. csak úgy.
leírhatatlan, de komolyan, leírhatatlan érzésem van ebben a pillanatban. hogy mondjam. sehogy. nem tudom. furcsa, nagyon, és olyan üres. üres és furcsa.
ó,hogy én mennyireszeretnék egy olyan házat. olyan minimalista, olyan klassz. sajnos nem tudom a stílus nevét. de nagyon nyitott, tágas, világos, átlehet látni szinte az egészen. *.* fenomenálisan fenomenális.
hmm, hmm, zeng garden kiakaszt. ez a zene okozza. o.o talán nem kéne hallgatnom, de olyan jó.
fura. minden fura. hozzá kellene szoknom, de nem tudom, lassan bele kell törödnőm, tudtam, hogy ez lesz, ez van. nem akarok a valóságba visszavonszolódni, nem, nem. még reményt akarok. nem akarok felnőni. nem akarok még nagyobb felelőssé válni. nem akarok dolgozni; gyerek akarok maradni. az álomvilágban minden szuper, azthittem, talán még valóra is válik. de a mai világban már jóelőre kell alapozni, ha később valaki akar lenni az ember. még akár ilyen korban is, 14-15. sajnos. komolyan mondom, nemtudom. fura. meg kell szoknom, nincs többé.
húúú. ajaj. nembírom. muszáj, muszáj
muszáj. erősnek kell lenni.
tudtam, tudtam hogy ez lesz. próbálom magam vigasztalni egypár dolog miatt; nem tudom mit tettem, de az élet nevű jelenség párszor kiszúrt velem. és még mindig abszolút jogos a kérdés: miért?
sajnos senki nem mondja el.
áááh, nyár, odébb van, ennyi lett a várakozásból. legalább ő, egyedül, majd ő vigasztal, és a traktorozás boldoggá fog tenni. csupasz boldogság. lihegve fogom tolni őt. de nembaj; boldog leszek. és megcsináljuk a sok hülyeséget vele. naplemente helyett napfelkelte, hajnalban séta, sörözés, beszélgetés, csillaglesés [szigorúan ha véd a csillagoktól]. éjjel bámulás. legalább már ezt várjam. köszönöm.
most. most történt valami;most veszítettem el valamit;kapott el a fura érzés.
hozzá kell szoknom, majd lassan elmúlik. vagy nem. talán enyhül. köszönök mindent, mindenkinek, mindenkinek hálás vagyok, egyedül az életnek nem;ezt tenni, így kiszúrni;nemcsak egyszer. még szürkébb, még üresebb. még nullásabb.még értelmetlenebb. nagyot nyelek.
esetleg csal túlságosan beleéltem magam, és ekkora lenne a csalódás? nem jó, nem jó túlbeleéléssel álmodni, mert kopp;aztán meg lehet nyelni nagyokat.
bárcsak, bárcsak. libabőrős vagyok.
fúha, bekapok tésztát. igen. tőmondatok,örökre.
köszönök mégegyszer, mindent.
leírhatatlan, de komolyan, leírhatatlan érzésem van ebben a pillanatban. hogy mondjam. sehogy. nem tudom. furcsa, nagyon, és olyan üres. üres és furcsa.
ó,hogy én mennyireszeretnék egy olyan házat. olyan minimalista, olyan klassz. sajnos nem tudom a stílus nevét. de nagyon nyitott, tágas, világos, átlehet látni szinte az egészen. *.* fenomenálisan fenomenális.
hmm, hmm, zeng garden kiakaszt. ez a zene okozza. o.o talán nem kéne hallgatnom, de olyan jó.
fura. minden fura. hozzá kellene szoknom, de nem tudom, lassan bele kell törödnőm, tudtam, hogy ez lesz, ez van. nem akarok a valóságba visszavonszolódni, nem, nem. még reményt akarok. nem akarok felnőni. nem akarok még nagyobb felelőssé válni. nem akarok dolgozni; gyerek akarok maradni. az álomvilágban minden szuper, azthittem, talán még valóra is válik. de a mai világban már jóelőre kell alapozni, ha később valaki akar lenni az ember. még akár ilyen korban is, 14-15. sajnos. komolyan mondom, nemtudom. fura. meg kell szoknom, nincs többé.
húúú. ajaj. nembírom. muszáj, muszáj
muszáj. erősnek kell lenni.
tudtam, tudtam hogy ez lesz. próbálom magam vigasztalni egypár dolog miatt; nem tudom mit tettem, de az élet nevű jelenség párszor kiszúrt velem. és még mindig abszolút jogos a kérdés: miért?
sajnos senki nem mondja el.
áááh, nyár, odébb van, ennyi lett a várakozásból. legalább ő, egyedül, majd ő vigasztal, és a traktorozás boldoggá fog tenni. csupasz boldogság. lihegve fogom tolni őt. de nembaj; boldog leszek. és megcsináljuk a sok hülyeséget vele. naplemente helyett napfelkelte, hajnalban séta, sörözés, beszélgetés, csillaglesés [szigorúan ha véd a csillagoktól]. éjjel bámulás. legalább már ezt várjam. köszönöm.
most. most történt valami;most veszítettem el valamit;kapott el a fura érzés.
hozzá kell szoknom, majd lassan elmúlik. vagy nem. talán enyhül. köszönök mindent, mindenkinek, mindenkinek hálás vagyok, egyedül az életnek nem;ezt tenni, így kiszúrni;nemcsak egyszer. még szürkébb, még üresebb. még nullásabb.még értelmetlenebb. nagyot nyelek.
esetleg csal túlságosan beleéltem magam, és ekkora lenne a csalódás? nem jó, nem jó túlbeleéléssel álmodni, mert kopp;aztán meg lehet nyelni nagyokat.
bárcsak, bárcsak. libabőrős vagyok.
fúha, bekapok tésztát. igen. tőmondatok,örökre.
köszönök mégegyszer, mindent.
♥teljesen új ruhatár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése