i would take the pain away

jelenleg annyira mélyponton vagyok (vagy még annál is mélyebben), hogy legszívesebben nem élnék. úgysem fogom megölni magam, de most jólesne nem élni. nem látom semmi értelmet hogy ezért a fos életért éljek, mert ennek nincs értelme, ha folyton csak szenvedek. nem vágom, miért, miért, miért, miért és miért? most eléggé ki vagyok akadva, szinte már bőgök, de áh ugyan kit is érdekelne, úgyis egyedül vagyok
kicsit lenyugodtam, kisírtam magam, de ettől nem lett jobb. utálok élni, nincs értelme. meg aztán úgyis vége. rövid, de ezalatt sem volt túl jó, pedig csak 14 évet éltem. de minek ez is...
egyszer mindennek vége. nekem talán annak a bizonyos dolognak túl hamar, csak nemértem, egyesek miért nem látják, hogy tönkreteszik magukat? nekem meg senki sem hisz. érzéketlen akarok lenni, megfogadom, hogy soha többé nem sírok, nem akarok semmilyen lenni. csak úgy vagyok. álomvilágban fogok lakni, álmodozni, egy jobb életről.
miért kell megvetni az embereket? és mi van abban, hogy én nem haragszok? lécci, hadd döntsem már el. kössz.